Blog bejegyzések

"Legalább nem kaptál hisztirohamot"


Minden látszat ellenére valójában elég konzervatív, régivágású gyerek vagyok. Szeretem a kiadós, háromfogásos családi ebédeket vasárnap délben, a boltban nem tegezem le csípőből az eladót, nem hiszek a fagyasztott, félkész kajákban és a teszkós sacherban, illetve mindig veszek virágot a nagymamám névnapjára. A gyerekek születésnapi zsúrját is itthon rendeztük, mert azt úgy tartottam helyesnek, hiszen így sokkal személyesebb, meghittebb, mint ha egy ablaktalan, nagy hodály játszóházban, hatszáz másik, vadidegen kölökkel, vagy ha ne adj isten a mekiben ünnepelnénk.

Annak ellenére is így gondoltam, hogy tudom, ez mennyivel több terhet ró rám, mennyivel több energiát, ötletet, időt igényel a részemről.

Az előkészületek rendszerint úgy néztek ki, hogy a zsúrt megelőző hét pénteként megírtam szépen mind a tíz meghívót, de közben őszintén szólva úgy éreztem magam, mint aki a halálos ítéletét írja alá. Majd következett az ünnepi menü gondos megtervezése, a bevásárlás, a takarítás, a különféle játékok kieszelése, kvízkérdések írása, a tombola előkészítése, a buli napján pedig a három féle sós, öt féle édes meg persze a születésnapi torta sütése, hogy garantáltan mindenki jóllakjon. Utána már nem is volt más dolgom, mint a parti előtti két órában a gyerekek izgalomtól és a türelmetlen várakozástól felajzott idegeinek simítgatása, lenyugtatása. Aztán ahogy elkezdtek szállingózni a haverok, én már mindenre felkészülve, (épp ezért) pattanásig feszült idegekkel ugráltam jobbra-balra a lakásban, mint egy bespeedezett vérnyúl, hol egy leeső vázát kaptam el félúton, hol sütit kínálgattam, kávét főztem az anyukáknak, vagy kiskölköt rángattam ki az összetört szekrény romjai alól, fájós hasat maszíroztam, apukákat szórakoztattam, becsavarozott kisautót feszegettem ki a dobozából, vagy épp idegen gyereket nevelgettem, arcfestettem, vagy játékot szerveztem. Egy szó, mint száz, mire három órával később az ünneplő tömeg utolsó tagja is kikígyózott a bejárati ajtómon, addigra remegő kézzel kutattam valami alkohol után a kamrában, hogy azzal csillapítsam felborzolt kedélyemet a romok fölött, és jó időbe beletelt, míg rá bírtam nézni úgy egy gyerekre, hogy ne fogjon el a hisztérikus zokogás.

Hiába hát a konzervatív neveltetésem, hiába a személyes háttér, az otthon melege, meg a többi női magazinos lózung iránti vonzalmam, éreztem, a Marci születésnapja közeledtével rettegés és félelem költözik a szívembe, körmeimet tövig rágva, szorongva vártam a nagy napot. Mert egy raklapnyi 8 éves kisfiút szobahőmérsékleten szórakoztatni számomra olyan lett, mint az óceán közepén hajótöröttként eltölteni 227 napot egy bengáli tigrissel összezárva a mentőcsónakban. Keserves és idegtépő.

Szóval már épp azon voltam, hogy a meghívók megírása mellé még fölhívom a körzeti orvosomat is egy extra adag seduxenért, amikor gondoltam egy merészet, és szakítva a hagyományokkal kiszerveztem az egész partit külső helyszínre, a Gozsdu udvar beli Gipszkorszakba. A játszóházat ismertük korábbról, többször jártunk már náluk gipszfigurákat festeni, és mindig nagyon jól szórakoztunk, gyerekek, felnőttek egyaránt. Én speciel órákig el tudok pepecselni egy-egy szoborral, formával, miközben minden egyes alkalommal örvendezek a több tucatnyi, vicces nevű akrilfesték fölött, de a Domát sem kell félteni, ha lehetősége van, boldogan bontakoztatja ki képességeit egy szivárvány színű Szent István-korona kipingálásában.

Szombat reggel tízre szerveztük a bulit, én pedig azon kaptam magam, hogy egész héten légiesen könnyed, felszabadult léptekkel járok, szinte lebegek a föld felett, ajkaimat pedig spontán üdvözült kacaj hagyja el olykor-olykor, akkora volt a kő, mely leesett a szívemről ezzel a megoldással.

Mikor háromnegyed tízkor, házigazdaként befutottunk, már mindent előkészítve várt ránk a két kivételesen aranyos, fiatal segítőcsajszi, Kitti és Zsuzsi. Zsuzsinál lehetett arcfestetni, vagy csillámtetkóztatni, Kitti pedig a gyerekeknek segített kiválasztani a megfestendő gipszfigurát és a színeket. Ketten voltak a tíz gyerekre (rajtunk, szülőkön kívül), mégis mindenkire odafigyeltek, türelmesen, kedvesen segítették azt, aki elakadt, illetve noszogatták a kezdetben esetleg megszeppent srácokat. Bár gipszformákat festegetni néhány kisfiú szerint lányos elfoglaltság, azaz fújj, azért mindannyian boldogan mázolták a piros ferrarikat, hatalmas tigriseket, bikákat. Időközben befutott a hely tulajdonosa is, lecsekkolta, hogy minden rendben, a megelégedésünkre történik-e, illetve megkért bennünket, ha bármi észrevételünk, kritikánk van, azt feltétlenül jelezzük felé. És látjátok, ez az egyik dolog, amit nagyon szeretek ebben a helyben, hogy gördülékenyen működik. Tele van apró ötletekkel, odfigyeléssel, a vécében például van szűkített deszka is, tiszta, kulturált, a kísérő szülőket megkínálják kávéval, teával, a gyerekeket szörppel, és a lányok mind kedvesek és mosolygósak. Így persze az ünnepelt is különlegesnek érezhette magát arra a két órára, nem egy futószallagon lepörgetett, tucatbuliról volt szó, hanem az lehetett a benyomása, a Gipszkorszak dolgozói vele együtt várták a születésnapot, hogy vele együtt örülnek.

gipszkorszak.jpg

Egy óra alatt el is készült a művek döntő többsége, ekkor a lányok villámgyorsan elpakoltak, majd a tortázás előtt vicces játékokat szerveztek a gyerekeknek, de még az ajándékok átadását is nagyon jópofán vezényelték le. Délben ért véget a móka, a büszke művészurak és művészhölgyek szemmel láthatóan elégedetten távoztak becsomagolt alkotásaikkal, az ünnepelt is vidáman szedelődszködött, szerinte is jól sikerült a buli, a haveroknak tetszett a Gipszkorszak, legközelebb is lehetne itt tartani a murit. Rozi még annyit hozzátett, hogy azért is jobb volt itt, mint otthon, mert, idézem, „itt legalább nem kaptál hisztirohamot a sok gyerektől”... Na köszi. Én meg eddig azt hittem, pókerarccal, rezzenéstelen pofával néztem végig a bútorokon ugráló majomcsapat féktelen tombolását.

Az én vigyoromnál viszont biztos, hogy nem volt szélesebb azon a délelőttön a környéken: túléltem ezt a szülinapot is, sőt, a lakásom sem áll romokban, nem harcoltam le magam, viszont kellemesen, kreatívan, nyugisan töltöttük el a délelőttünket. Anyagilag meg majdnem úgy jöttem, ki, mintha otthon szerveztem volna meg mindezt, főleg ha belekalkuláljuk a zsúrok utáni löket pálinkákat, amiket korábban szemránckisimításra, hátszőrök visszaigazítására és arcizmok rángásmentesítésére voltam kénytelen bevetni.

Úgyhogy tudjátok mit? Mindezt megünnepelendő, iszom is egy pohár pezsgőt.

Csin-csin, mindenki.



Dívány - Egy gyerekdalnak nem kell nevelnie

A korábbi kereskedelmi tévés sikereket teljesen maga mögött hagyó Kovácsovics Fruzsinát jelenleg csak a gyerekek érdeklik. Miközben az utolsó évét húzza óvodapedagógián, gyerekdalokat írt, és kiadta őket lemezen, ami a szokásostól eltérő módon nem oktatni akar, csak szórakoztatva mesélni és indirekt módon fejleszteni. Mellette szeretne magánóvodát is nyitni, és minél hosszabb ideig mesélni. Többek közt erről faggattuk ki, miközben gipszet festett, mert hogy azt is szeret.


Minivilág.hu - Kreatív játszóház a felnőttek, és a gyerekek örömére - Interjú Frankó Ágival



Családias légkör, sok mosoly és nyugodt, elmélyült kis alkotók jellemzik a Gipszkorszakot. Több alkalommal is járt már ott a minivilág csapata, egy könyvbemutatón is túl vagyunk közösen, a tapasztalatunk minden alkalommal nagyon pozitív. Ez nagyban köszönhető Vajda Zoltánnak és Frankó Áginak, akik megálmodták, létrehozták és azóta is kifogyhatatlan energiával üzemeltetik a Gipszkorszakot. Három kislány édesanyja, korábban babás lapba írt cikkeket, és saját társkereső cégüket gardírozza naponta. Ági tele van energiával.


Ha jól tudom néhány éve férjed, Zoltán úgy döntött, hogy szögre akasztja öltönyét. Ekkor saját vállalkozásba fogtatok!

Közgazdász férjem, valóban 10 év köztisztviselői karrier után hozott egy merész döntést és szögre akasztotta öltönyét, hogy az iroda világából egy teljesen más műfajban próbálja ki tehetségét és közösen valósítsuk meg álmomat. Az álom az volt, hogy nyissunk egy Magyarországon, sőt Európában is egyedülálló játszóházat, amelynek a neve Gipszkorszak. Szoktuk is mondani, hogy nemcsak a játszóházak -, hanem a mi életünkben is új korszak kezdődött ezzel az alkotóműhellyel. Hogy jó döntés volt –e ez, majd az idő eldönti, ám eddig úgy tűnik, hogy attól, hogy saját magunk és egymás főnökei vagyunk, sokkal több időt tölthetünk a legfontosabbakkal, három lányunkkal.

Három gyermek mellett nagyon nehéz lehet a sok teendőt összeegyeztetni. Megfér a munka és a család egymás mellett?

Mivel ikerlányaim lassan iskolaérettek lesznek, nekem is el kellett gondolkodnom azon, hogy hová menjek dolgozni. Egyetlen dolog lebegett a szemem előtt: a lehető legtöbb időt tölteni a gyerekekkel óvoda és iskola után, márpedig egy nyolc vagy hat órás munkaidő ezt nem tenné lehetővé nekem.  

Mikor született meg az ötlet, hogy gipszfestő játszóházat hozzatok létre?

10 éve, amikor Bostonban jártam, férjem unokaöccsét kísértem el egy gipszfestő játszóházba. Maradandó nyomot hagyhatott bennem, pedig akkor még nem is volt saját gyerekem. Úgy látszik ennyi idő kellett ahhoz, hogy előugorjon emlékeim közül az ottani élmény és ne hagyjon nyugodni a gondolat: hozzunk létre egy alkotó, gipszfestő játszóházat itt Magyarországon.

A hagyományos játszóházak számára akartatok konkurenciát létrehozni?

Nem szeretnénk a hagyományos, ugráló váras játszóház konkurenciái lenni, inkább kiegészítjük azt a kínálatot. A rohangálós, nagymozgásos játszóházakra éppúgy szükség van, mint az elmélyültebb alkotást elősegítőre, amelyből eddig azonban nemigen született Magyarországon. Nálunk halk zene mellett, szakképzett animátorok jelenlétében folyik a megunhatatlan gipszfestés. Igazi meghitt családias hangulatra törekedünk. Törzsvendégeink már nem lepődnek meg azon, ha kávéval kínáljuk meg a szülőket, ha szörpöt adunk a gyerekeknek és gondosan (ha kell díszcsomagolásba) csomagoljuk az elkészült művet.

Nagyon jó érzés azt látnunk, hogy a legtöbb vendég, aki egyszer eljön hozzánk, biztosan visszatér. Nemrég egy édesanya, aki kislányával a novemberi nyitás óta rendszeresen eljön hozzánk festeni elmondta, hogy egymás mellé tették a legelőször festett kis művet a legutolsónak elkészülttel és kimondhatatlanul nagy kontraszt volt a két festés között. Nem mi találtuk fel a spanyolviaszt. Tudom, hogy majdnem minden anyuka vagy óvónő próbálkozott gipszkiöntéssel, gipszfestéssel. Nálunk több száz kész gipszfigura közül választhat a vendég és 44 féle akrilfestékünkkel festheti azt ki időkorlát nélkül.

A ti gyerekeitek is örömmel festenek, ezt tapasztaltam több alkalommal, mikor nálatok jártam.

Hogy megunhatatlan műfaj, azt abból tudom, hogy mindhárom lányunk ugyanolyan izgatottan áll a polcok előtt, hogy kiválasszák a kifestendő figurát, mint a legelején. Szoktam is kérdezni tőlük, amikor velem vannak a játszóházban, hogy "Nem unjátok még? " Mire ők kórusban kiabálják, hogy "De anya, ezt nem lehet megunni!" Azt szeretnénk, hogy a hozzánk látogató gyermek jól érezze magát, sikerélménye legyen. Mivel magam is édesanya vagyok, pontosan tudom mik a játszóházak gyenge pontjai, ezért a tökéletességre törekedem.

Milyen előnyei vannak ennek a kreatív tevékenységnek?

Festés közben fejlődik a gyerekek finommotorikája, szépérzéke és ez is az önkifejezés egyik módszere. Az elkészült művet azonnal hazaviheti büszke tulajdonosa, majd kiteheti otthon a polcára vagy falára. Nagyon sok esetben a szülők is kedvet kapnak a gipszfestéshez, aminek nagyon örülünk mi is. Nincs szebb látvány egy közösen alkotó családnál. Egyébként annak sem kell kétségbe esnie, akinek nincs gyereke, de mégis kedve lenne a gipszfestéshez.

A felnőttekre is gondoltok?

A figurák között számos bonyolultabb, felnőtt témájú, kifejezetten profiknak ajánlott darabok is vannak, amelyeket valamelyik Night Painting alkalmával egy pohár bor vagy sör mellett kifesthetnek. Egyébként pedig nincs felső korhatár, ám tapasztalataink szerint elsősorban a 3-14 éves korosztály élvezi a leginkább ezt a tevékenységet.

Amit még kiemeltek, az a hatalmas választék. Időről időre változtattok, bővítitek a kínálatot?

A gipszfigura választék természetesen igazodik az aktuális ünnepekhez. Karácsonykor, anyák napján, húsvétkor, hannuka idején igyekszünk az eseményhez illő figurákkal bővíteni a kínálatot, de figyelembe vesszük az igényeket is, így lett magyar címerünk, bűvös kockánk, vagy éppen augusztus 20-án Szent Koronánk. Születésnapi zsúrokat is szervezünk akár játszóházunkban, akár háznál. A fő tevékenység ekkor is a gipszfestés, ám a buli közös játékkal, vetélkedővel arcfestéssel is kiegészül. A különlegessége ennek a bulinak az, hogy nemcsak az ünnepelt, hanem minden vendég ajándékkal távozik, hiszen a kifestett műveket hazavihetik.

Nagyon népszerű a blogod. Fontos számodra ez?

A szenvedélyem a blogom. Nagylányom, Hanna születés óta, vagyis 2003 óta írom virtuális naplómat, amely ma már nem csupán egy családi blog, sokkal inkább programajánló, kreatív ötletelő, útinapló vagy éppen recepttár. Az a tervem, hogy a lányaim 10. születésnapjára könyv alakba köttetem, és így majd lapozgatva elolvashatják életük legfontosabb eseményeit, történéseit. Büszke vagyok egyébként az egyre szaporodó olvasótáborra, nem tagadom, inspirál, hogy sokan várják az újabb és újabb bejegyzéseimet. 2010-ben a Goldenblog blogger versenyben a komplex kategóriában bekerültem az első tíz helyezett közé, így pláne igyekszem megfelelni az elvárásoknak.

A RapidRandi is a te/ti nevetekhez fűződik. Nem sok ez így egyszerre?

Egyre kevesebb időm jut emiatt is a blogírásra. A RapidRandi is sok időt, energiát igényel. Ebbe a vállalkozásba 2003-ban kezdtünk bele férjemmel, először csak játékból, barátoknak, azután a sikereken felbuzdulva belevetettük magunkat a hét perces randik szervezésébe. Mi tagadás nagyon jó érzés esküvői meghívót vagy egy kisbabáról készült fotót kapni e-mailünkbe, ahol elmondják a boldog párok, hogy a mi rendezvényeink valamelyikén ismerkedtek meg.

Hogyan sikerült eddig a nyár? Milyen élményekkel gazdagodtatok?

Nagyon tartalmas nyarunk volt. Három alkalommal táboroztattunk gyerekeket a British Councillal karöltve. Az angol-alkotó táborban a játékos tanulás mellett természetesen gipszfestés és sok érdekes kirándulás, program fért bele. Óriási dolog, hogy sikerült egy megbízható csapatot létrehoznunk. Olyan animátorok dolgoznak nálunk, akiknek nem esik nehezükre a mosoly, maximalisták és valóban szeretik a gyerekeket. Ma már nem kell minden nap az üzletben lennünk, nélkülünk is olajozottan működik minden, sőt messzebbre is elmerészkedhettünk a családdal, így aztán csodálatos helyekre utazhattunk el a vakáció alatt.  

Milyen terveitek vannak? Ősszel készültök különleges eseményekre, dolgokra?

Újult erővel és energiával készülünk a szeptemberi programokra. Számos fesztiválra, céges rendezvényre, iskolai rendezvényre, kiállításra vagyunk hivatalosak és beindulnak rendszeres gyerekprogramjaink is. Lesz angol társalgás klub, babás énekfoglalkozás, színjátszó-dráma szakkör és még sok más program, amelyekről hírlevelünkön - vagy a facebook oldalunkon keresztül tájékozódhatnak az érdeklődők.





Inspirációk a lakberendezéshez blog - Teszteltük: Gipszkorszak alkotójátszóház


Ma délután Ági meghívására ellátogattunk a Gipszkorszak alkotójátszóházba, ami a Gozsdu udvarban található. Semeddig nem kellett nógatnom a gyerkőceimet, hogy menjünk el erre gipszkifestő helyre, sőt, már alig várták,hogy ott legyünk ebben a gipszkánaánban! Fantasztikus két órát töltöttünk ott, egy kedves, mosolygós moderátor hölgy készségesen nyomogatta az 50 szín festékből a gyerekek által "berendeltet", amíg mi Ágival elcsevegtünk. A hely szellemén annyira érezni, hogy szívvel-lélekkel alakították ki! Pont olyan tartalmas és szeretettel teli, mint Ági blogja.Gyönyörű bútorok, vidámság, kreativitás sugárzott mindenhonnan. Amikor eljöttünk, a gyerekek nemcsak 2 kreatív órával és kilónyi gipsz szoborral lettek gazdagabbak, hanem újabb tervekkel, hogy legközelebb melyiket fogják választani a sok száz forma közül.

A kislányom 7 féle kék árnyalatot választott az óriás delfinhez.


Teljesen belemerültek az alkotásba! :)

Jó szívvel ajánlom ezt az alkotóházat, ha tartalmas kikapcsolódásra vágysz a gyerkőcöddel Budapesten!


lillaeshanna.blogspot.hu - Anya-lánya nap


Lillus adventi kalendáriumának egyik "ablaka" egy "anya-lánya nap" feliratú kis cédulát tartalmazott. Lilla választhatott, hová szeretne menni. Ő a Gipszkorszakot választotta, amit borítékolhattam volna, hisz hetek óta emlegeti, hogy menjünk el újra.
Úgyhogy ma délelőtt felkerekedtünk kettesben és elmentünk. Ugyanúgy, mint a múltkor, félig autóval, félig földalattival tettük meg az utat. Kockára fagytunk a közel 10 perces séta után, amit még a metrótól kellett megtenni, de egy jó meleg tea és egy fincsi kávé után Lilla nagy izgalommal vágott bele a festésbe. :-)
Két művet is alkotott: egy karácsonyi mécsestartót anyukám születésnapjára, és egy fekete macskát, hogy az ő plüss cicájának legyen tesója. :-)
Ráadásul Lilla nyithatta ki a Gipszkorszak adventi kalendáriumának a mai ablakát, ami egy ajtótámaszt ábrázoló figurát tartalmazott. Ezt már ott nem festettük ki, hanem hazahoztuk.
Nagyon jól éreztük magunkat, a hűségkártyánkon bőszen gyűjtögetjük a pillangónkat, következő alkalommal egy ajándék vár majd bennünket. :-)
Lillus adventi kalendáriumának egyik "ablaka" egy "anya-lánya nap" feliratú kis cédulát tartalmazott. Lilla választhatott, hová szeretne menni. Ő a Gipszkorszakot választotta, amit borítékolhattam volna, hisz hetek óta emlegeti, hogy menjünk el újra.
Úgyhogy ma délelőtt felkerekedtünk kettesben és elmentünk. Ugyanúgy, mint a múltkor, félig autóval, félig földalattival tettük meg az utat. Kockára fagytunk a közel 10 perces séta után, amit még a metrótól kellett megtenni, de egy jó meleg tea és egy fincsi kávé után Lilla nagy izgalommal vágott bele a festésbe. :-)
Két művet is alkotott: egy karácsonyi mécsestartót anyukám születésnapjára, és egy fekete macskát, hogy az ő plüss cicájának legyen tesója. :-)
Ráadásul Lilla nyithatta ki a Gipszkorszak adventi kalendáriumának a mai ablakát, ami egy ajtótámaszt ábrázoló figurát tartalmazott.
Ezt már ott nem festettük ki, hanem hazahoztuk.Nagyon jól éreztük magunkat, a hűségkártyánkon bőszen gyűjtögetjük a pillangónkat, következő alkalommal egy ajándék vár majd bennünket. :-)